Style&Music

*Katherine szemszög*(Timii irta)

Épp most érkeztem meg Rákoskertre,a szememmel a házunkat kerestem elég rég jártam itt kb. 5 éves lehettem amikor abban a tragédiában elvesztettem a szüleimet.Azóta Vámpírként élem napjaimat,a hiedelmekkel ellentétben igenis a vámpírok öregednek!:@ Nemrég láttam egy Roberrt Petiszonos filmet,teljesen kiakadtam hogy milyen hülyeségeket letudnak gyártani,de az emberek többsége csak kitalált mesének hiszi a vámpírok létezését úgyhogy megpróbáltam túltenni magamat.Épp egy ismerős ház elött haladtam el,jobban megnéztem.

-Létezik hogy ez a mi házunk?-beszéltem félhangosan,lehet hogy őrültnek tűnhettem hogy magamba beszélek de nemérdekelt.Beléptem a kapun,és bementem a házba.

Irtó éhes voltam,csak egy dolog járt a fejemben...méghozzá nemis nehéz kitalálni hogy mi,: VÉÉR! Mint egy holdkóros pattantam fel a kanapéról, gyorsan bezártam az ajtót és villámsebességgel az utcákat kezdtem rónni.Végül egy Rózsaszál nevű utcán haladtam lefelé jobb oldalamon egy kisebb erdőt vettem észre. -Ha szerencsém van épp erre sétál egy emberke. -mondtam kissé gúnyos hangon,nem szokásom így beszélni az emberi nemről de az éhség néha kihozza az emberből mármint vámpírból a legrosszabb tulajdonságokat is. Szóval épp egy erdei úton barangoltam amikor észrevettem egy fiút,háttal állt nekem. Jobban megnéztem,fekete színű volt a haja,a bőre ugyanolyan sápadt mint az enyém. Villámsebességgel mögé rohantam és hátulról megpróbáltam a nyakába mélyeszteni a szemfogaimat,de a nyaka kőkemény volt. -Miaf*sz?!?-káromkodtam hangosan miközben a fiú elé kerültem. Helyes volt,bronzbarna szemei voltak.Egész lágyan nézett rám,nem értettem a dologból semmit még mindig fogta a karomat.Mostmár világossá vált hogy vámpír. -Engedd már el a karomat!.-szóltam rá ál sértődötten.Kitudtam volna tépni a karomat a szorításából,de jobbnak láttam ha szépszóval intézem el a dolgot.

*David szemszög*(Timii írta)

-Mért akartál megharapni?-kérdeztem attól a lánytól aki épp az imént támadott meg.
-Mi a neved...?Tudom hogy vámpír vagy!-szóltam ismét.
Ez egy kissé meglepte.
A karjára nézett amit beszéd közben még mindig szorítottam.
-Engedd már el a karomat!-a hangja sértődöttnek tűnt, de az arcán látszott hogy igazából ez csak egy amolyan ,,ál" durci.
-Mi célból tenném?!-feleseltem vissza egy vigyor kíséretében közben végigmértem a lányt.
-Mert én is vámpír vagyok!!!-szólt kicsit vékonyabb hangon.Látszott hogy fél karral is eltudna intézni engem,de valami miatt visszafogta magát.
-Szóval te is vámpír vagy?-kérdeztem nyugodt hangon,közben barátságos mosoly telepedett az arcomra.
-Igen,mint látod,és megmutatta nekem a hegyes szemfogait.
-Nem rég jöttem vissza Franciaországból,egy barátnőmet keresem Bettinek hívják.
-Azthiszem te arra a Bettire gondolsz akivel egy osztályba járok.Ott lakik annak a hegynek a tetején.Nagyon furcsa a 2 másik barátnőjével együtt Timivel és Olíviával.Olyan mintha tudnák,hogy vámpírok vagyunk.
-Mert tudják is.-szólt közbe egy hang amit egyből felismertem.A testvérem volt az.
Stella Morb.
-Ezt meg ,hogy érted?-kérdeztem a testvérem felé fordulva.
-Ezt szeretném majd négyszemközt elmondani neked testVÉREM.Tudjátok már nagyon éhezem egy kis vérre.-nyalta végig éles szemfogát Stella.
-Ha netán a kis barátnődből kaphatnék pár liter vért akkor enyhülne a szomjam.
-Őt nem kaphatod meg...ő is vámpír.
-Hát jó.-meg sem lepődve fivére kijelentő mondatán.-Mennünk kell suliba.Gyerünk.
-Most mennem kell ö....
-A nevem Katherine...Katherine Pierce.-mondta a lány.
Kacsintottam egyet Katherinre és gyors suhanással már elis tűntem a szeme elől.
-Viszlát-hallottam messzebbről halk szavait..

*Betty szemszög*(Betty irta)

Vampire hunters
/Vámpírvadászok/
Ez a történet Rákoskerten kezdődött.a Kossuth Lajos Általánios Iskolába egy új testvér pár érkezett.Amerikából jöttek ide ezért a nevük David és Stella volt.A 7/c osztályba menntek.Éppen óra volt.A többi diák éppen matematika röpdolgozatott írt amikor kopogásra lettek figyelmesek.
-Szabad!-mondta Marika néni az ajtó felé fordúlva.
A két idegen belépet a terembe körbenéztek majd a tanár intett nekik,hogy foglaljanak helyet.Két üres hely volt.Az egyik egy Ágopcsa Tímea nevű lány melett,a másik egy Bak Bettina nevű melett.Stella Betti mellé ült David pedig Timi mellé.Mindkét lány a kezét nyújtotta,hogy bemutatkozzanak de a másik kettő még csak feléjük sem figyel.A lányok tehát folytatták a dolgozatot.
CCCSSSSSSSIIIIINNNNNGGGGGG
A csengő úgy hatolt át a diákok fülén mint egy életmentő gyakorlat.Mindenki megadta a dolgozatát és már futott is ki a teremből.kivéve a két idegent.Ők ott ültek a helyükön...Meg sem mozdultak...vártak...de kire...vagy mire?David felállt odament a testvéréhez és a fülébe sugott valamit.
-Már kimehettek!-szólt Marika néni.
-Nekünk nem parancsol senki!!-itt mi parancsolunk.
-Tessék?!-kérdezte feldúltan a tanár.
-Bizonyítsuk be neki David.-mondta Stella és egy másodperc tört része alatt már ott is termett a tanárnő háta mögött.Megfogta a fejét és...
-Bocsánat.-szólalt meg egy lány hangja.
-Itt felejtettem a tornazsákomat.-mondta Betti.
-Persze gyere csak be.-mondta a rémülettől sápadt tanár.
A két idegen már ezalatt a helyükre suhantak.
-Köszönöm!-mondta Betti és elhagyta a termet.
-Kik vagytok ti?-kérdezte már-már ordítva a tanárnő.
-Mi vagyunk azok akik elhozzák a sötétséget...az életében!!-hangzott egyszerre a válasz.

-Te nem vettél észre valami furcsát ebben a két diákban?!-kérdezte Timi Bettitől amikor hazafelé baktattak.
-Dehogynem,amikor leült mellém az a rideg csaj azt hiszem elakadt a torkom,fázni kezdtem és mindenem reszketett.-mondta visszaemlékezve Betti.
-Velem is ugyanez.-erősítette meg Timi.
-Kíváncsi vagyok,hogy holnap mi lesz.-mondta Betti.
-Én is...én is.-helyeselte Timi.

Másnap a suliban.
-LÁNYOK...LÁNYOK!-szólt egy hang a két barátnő háta mögül.Olívia volt az aki szintén osztálytárs volt.
-Hallottátok mi történt Marika nénivel?!-lihegte Olívia.
-Mi?-hangzott a kérdés egyszerre.
-Hát...hát..
-Mond már!!-üvöltötte Timi.
-Meggyilkolták...
Leírhatatlan az ami most telepedett Timi és Betti arcára.Rémület...meglepetség...félelem és minden ami rossznak mondható.
Meggyilkolták? Ki? Mikor? Hogyan?-ezek a kérdések kószáltak mindhármuk agyában.
-Ez mikor derűlt ki?Ki fedezte fel a holtestet?-kérdezte Betti.
-Tegnap összegyűltek a tanárok egy megbeszélésre és akkor Marika néni nem volt ott.Elküldték érte Ildi nénit és ő talált rá.Azonnal értesítette a rendőrséget a mentőket és a nyomozókat.
-És kiderűlt, hogy ki volt?-kérdezte Timi.
-Nem semmilyen ujjlenyomat semmi jele annak aki ezt tette.Csak egy árulkodó jel van...
A nyakán van két mély harapás nyom...két szemfogé.Ma akartak mintát venni a véréből de nem tudtak... mert nincsen egy csöpp vére sem.-fejezte be a regélést Olívia.
-Egy csepp vére sem maradt.-ismételte meg a mondatot Betti.
-Nem vettétek észre ,hogy mi a furcsa ebben az egészben,!-kérdezte Betti.
-Mi?
-Az ,hogy tegnap érkezett hozzánk két furcsa alak és tegnap gyilkolták meg Marika nénit.
-Én amikor megláttam őket már reszkettem is.-mondta Olívia.
-Ez azt jelenti...hogy ők a gyilkosok!!!

4 órával késöbb Bettiéknél
-Nem állithatjuk biztosan ,hogy ők voltak.Végül is allig tudunk rólluk valamit.
-Ez igaz de mindenkiben rossz érzések támadtak fel amikor megjelentek.-mondta Timi Betti és Olívia felé fordítva a tekintetét.
-Ezért kutattam utánuk az interneten.-mondta Olívia.
-Lássuk csak...Amerikában születtek,1998-ban,igazi szüleikkel élnek,1 éve költöztek Magyarországra azóta tanulják a nyelvet...
-ha 1 éve költöztek ide akkor már nem kéne egy éve ide járniuk?-kérdezte Timi.
-Várj itt van ,hogy nem ez az első iskola ahova járnak itt Magyarországon...aha...lássuk...és..meg is van,ez a 26. iskola ahova járnak.
-26.?-kérdezte Betti és Timi.
-Igen a 26.!-helyeselte Olívia.
-Oh,van itt még valami.Mindegyik iskolába csak egy napot jártak és ebben az egy napban...úristen...ebben az egy napban meghalt egy tanár vagy diák.Azaz 26-szor öltek már.
-Azaz 27-szer ,mert már nálunk is gyilkoltak.
-Pontosan.-adott igazat Olívia Bettinek.
-Ezen nincs mit átgondolni...ezek vámpírok.
-Akkor nekünk kell megakadályoznunk őket abban ,hogy többször gyilkoljanak...
Most mi fogunk gyilkolni..csak éppen őket.
Mi leszünk a:vámpírvadászok.

*Betty szemszög*/folytatás/(Betty irta)

Vampire hunters
/Folytatás/

Miután a lányok megbeszélték a történteket mindenki hazament és várta csendesen a holnapot.
Nem tudtak aludni,zavarták őket az események,a halálesett.De mindenki attól félt legjobban,hogy a vámpírok megtudták miről beszéltak és őket is meggyilkolják.De elaludtak...késöbb.

-Nem tudtam aludni az este.-mondta Betti.Ez az egész olyan felkavaró.
-Velem is így volt.-mondta Timi.
-Szintén.-szólt közbe Olívia.
-Mit is tervezünk,hogy szembeszálunk két vámpírral.Ez nevetséges.
-Van jobb ötleted Olívia?Mind megvagyunk ilyedve de ez az eggyetlen esélyünk,hogy megvédjük a diákokat és a tanárokat.-mondta mély hangsúllyal Betti.
CCCCCCCSSSSSSSSIIIIIINNNNNNGGGGGG
-Matek óra.Kiváncsi vagyok,hogy mi lesz.-mondta Timi.
A diákot berohantak a terembe,mindenki elfoglalta a helyét.A 3 lány is de kettő közüllük hangos szívdobbanással várták,hogy mikor állít be a két gyilkos és leül melléjük.
Vártak,vártak de nem jöttek.Egymásra néztek kérdő tekintettel majd vártak az új tanárra.
Nyílik az ajtó minden gyerek arca arra az egy ajtó felé tekint.Sugdolóznak,kérdezgetik egymást amikor belép egy magas fekete hajú kék szemű nő.Az arca sápadt volt senki sem látta még.
-Szervusztok gyerekek!A nevem Mary Morb.Én vagyok azúj matek tanár.
Mindenki feszült figyelemmel halgatta azt a nőt aki most lépett be mindenki életébe,azt ki elfoglalta régi tanáruk székét, ki teljesen idegen volt számukra, ezt a Nőt kellett befogadniuk.A legtöbb gyereknek sikerűlt de 3-nak nem.Ennek a 3-nak gyanus volt ez a Nő.Ismerős.Emlékeztető.Megint nyílik az ajtó.És belép a két gyilkos.Timi,Olívia és Betti szíve egyszerre olyan gyorsasággal dubörögni kezdett.hogy menthetetlen volt az az érzés kimutatása amit: félelemnek neveznek.
-Oh Stella,David hol késtetek?!-kérdezte Mary Morb.
-Volt egy kis dolgunk.-mondta David és szúrós tekintetével a tekinteteket szemlélte.
-Tanárnő maga ismeri őket?-kérdezte a kis kiváncsi Flóra.
-Igen,ti nem is tudtátok?
-Mit?-kérdezte az osztály kórusban.
-Ők a gyerekeim:David Morb és Stella Morb.
A 3-rom lány szinte már megsem lepődött.
Tudták...előrre.

-Huh, milyen szerentse,hogy Mrs Mary a két ,,poronytyát" hátra ültette egymás mellé.-mondta Betti.
-Akkor ma átmegyünk Timihez és kiterveljük ezt az egész vámpíros dolgot.Igaz?
-Igaz.-mondták kórusban.
-ok,akkor menjünk is.
Timinél
-Szóóóóóval,hogy is tervezzük a dolgot?-kérdezte Olívia.
-Hát nekem lenne egy tervem.-mondta halkan Betti.
-Mi?-kérdezte Timi.
-Megpróbálunk összebarátkozni velük.
-Megőrűltél???-ordította Timi és Olívia.
-Elárúlnád hogyan tervezed?
-Nem tudom de ezt álmodtam mármint,hogy ezt terveztem meg és bevált,ha ti nem akarjátok hát rendben nem kényszerítek senkit de én megcsinálom és egyedül nem fog menni.
-Kérlek lányok!
Halgattak.Egyszer csak Betti szemébe néztek és azt mondták:
Rendben

*Betty szemszög*/folyt 3.rész/(Betty irta)

Vampire hunters
/Folytatás 3./

Miután a lányok megbeszélték a jövőbeli tervüket
hazaindultak.11 óra volt már.Az esti állatok vették át az irányítást.
Betti fönt lakot a hegy tetején.Hosszú volt odafelé az út de ő már megszokta.Messze járt még a biztonságos lakhelyétől.Egy olyan szakaszra ért ahol a lámpák fogyatkozásban voltak.Elővette a zseblámpályát és szaporábbra vette lépteit.Egy sötét alak jelent meg elötte.Megállt.Nem tudta mit tegyen.Fusson?Vagy menjen tovább nyugodtan?Hátratett egy lépést de a sötét alak egyre gyorsabban jött felé.Már látta,hogy felé tart ezért futásnak eredt.A relytéjes alak egy pillanat alatt mellette termet és azt kiabálta:
Várj!

-Szernted tényleg beválik majd a tervünk?-kérdezte Timi Olíviától mobilos társalgásuk közben.
-Végülis mért ne sikerűlne?!-mondta Olívia.
-Nagyon álmos lettem.mondta Timi.Megyek aludni.Holnap beszélünk.
-Rendben szia.
-Szia

Betti belül a testében olyan érzést érzett amikor meglátta a relytéjes alakot amit már jó ideje nem tudot elóhozni.Ezt azt érzést pedig úgyhívták: Boldogság
-Katherine?Tényleg te vagy az???-kérdezte Betti.
-Igen én vagyok Betti.-adott igazat Kath.
-Nem is tudom mikor láttalak utoljára...ja persze 5 évesek voltunk és azon a 2003.május 5.-ei nap volt életem legrosszabb napja amikor anyukád kikapott a hintából és egy idegen nőnek adott oda aki elvitt téged hova is?
-Párizsba.Ott élek már 8 éve.
-Olyan sápadt vagy.Régebben félrene értsd de jobban néztél ki.
-Tudom...mondta Kath és egy könycepp suhant végig hófehér bőrén.
-Gyere be hozzám.Mesélnem kell valamit.
Késöbb
-Szóval úgy sejtjük ők a gyilkosok és vámpírok is.-fejezte be a történetet Betti Kath és egy forró csoki társaságában.
Kath felált és az ablak felé vette az irányt hirtelen annyira elkezdett zokogni,hogy abban a perceben semmi sem tudta volna megvígasztalni.
Betti letette a kakaót és barátnőjéhez rohant.
vállára hajtotta a fejét és azt a kérdést tette fel amit minden jó barátnak illendő ilyen helyzettben megtudnia.
-Mi a baj?
-Tudod Betti ebben az eltelt 8 évben nagyon sok minden megváltozott körülöttem és én magam is.
-Mind változunk.
-De nem érted én nem ÚGY változtam meg hanem teljesen.Nem tűnt fel neked pár dolog rajtam?!
-Hát de igen de nem akartam említeni őket.
-Te mit látsz,mi változott rajtam?
-Hát..izé.. sápadt lettél,izmosabb és a bőröd is jég hideg és a szemfogad is olyan hegyes lett.
-Betti nem vetted még észre,hogy engem az a nő 2003.május 5.-én mivé változtatott?
Betti rémülten hátrált de nem vette le szemét rég elvesztett barátnőjéről.
-NEM LÁTOD MI VAGYOK?..ÉN...ÉN..nagyot nyelt...
!!!!VÁMPÍR VAGYOK!!!!

*Betty szemszög*/4.rész/(Betty irta)

Betti szive mintha megállt volna mint az óra mutatója amikor az elem lemerűl benne.Nem szólt csak tágra nyílt barna szemével végigvizsgálta a múltbeli legjobb barátnőjét ki most olyan titkot bízott rá mit másnak sose mondana el.Arcáról lassan elpárolgott a félelem és kósza könycsepp...ó de ez nem olyan könycsepp volt mi nem sokkal ezelött Kate arcán suhant végig.Ez a megelégetség,a bizalom,a jóság és őszinteség könnye volt.Hirtelen erőt vett magán és barátnője karjaiba ugrott.Mindketten zokogásba kezdtek.Hirtelen abbahagyták és egymásszemébe meredtek.Elsőnek Kate szólalt meg.
-Nem haragszol rám?
Betti arcára mosoly csücsült.
-Hogy haragudhatnék a világ legjobb barátnőjére?!
Kate meglepett arcot vágott vissza válasz helyében.
-Hiszen,kezdett bele Betti,melyik barátnő árulná el a legjobb barátnőjének azt,hogy vámpír?!
-Ezzel,hogy ezt a hatalmas titkot rámbíztad csak mégjobban megerősítetted a köztünk lévő kapcsolatott.Eddig is erős volt köztünk a kötelék de most mégjobban elválaszthatatlanok lettünk.
-Tényleg?-kérdezte Kate még egy kicsit magasabb hangon.
-Hát persze.-mondta Betti és barátnője hideg homlokára egy puszit adott.
A két barátnő már nem arra 2003.május 5.-i napra fognak emlékezni,hanem arra a napra amikor a barátságuk szétzúzhatatlan lett...
el is nevezték a Barátság napjává.

*Betty szemszög*(Betty irta)

Vampire Hunters
/Folytatás/

-Jaj nem.-szólalt meg Betti.Hiszen ezt nem mondhatjuk el senkinek.Ha Timi és Olívia megtudják téged is csapdába akarnak majd csalni.És én ezt nem hagyhatom.
-Köszönöm,hogy mellém állsz de sajnos már nem maradhatok.Mennem kell.Késöbb még találkozunk.
-Rendben van.-mondta Betti,majd két barátnő búcsút vett egymástól és visszatértek a saját életükbe ami már nagyon nem is volt átlagos.
Mikor Kate kilépett az ajtón egy hang a sötétből hozzá szólt.
-Katherine!...néma halgatás...Katherine!
Nem kerűlte el a figyelmét,hogy valaki szólongatja.
-Ki van ott?-kérdezte kicsit kiváncsiskodással de ugyanúgy félelem is rejtőzött és bújdokolt a lelkében.
-David vagyok..David Morb.-David kezében egy lámpa volt így Kate láthatta az arcát.
-Te vagy az?Mit keresel itt?
-Muszály volt hallgatóznom.Mért mondtad el neki,hogy vámpír vagy?Ez eddig 7 pecsétes titok volt.
-Úgy gondoltam ez a helyes,de most bocsáss meg..sietnem kell haza.
-Rendben van.
De mire a mondat végére ért Kate már úgy futott mint akinek az élete forog kockán,mert tudta,hogy hibát követett el,egy halandó emberrel megosztotta,hogy ő egy vérszomlyas fenevad.Arra nem is figyelmeztette ezt a halandót,hogy ha egyszer rátör egy vérszomly akkor még akár őt is megtámadhatja,és ha netán ízlik neki a vére annyit kiszívhat a testéből,hogy azt már semmi esélye nem maradna,hogy felébred...mert...meghalna!

*Másnap a suliban*

-Na jó,ma én megpróbálok barátságba lépni Stellával.Nem biztos ,hogy sikerrel járok de ,,szurkoljatok".-mondta Betti.
-És mi addig ketten megpróbálunk Daviddel?-kérdezte Olívia.
-Hát végülis mért ne,igen ti tegyétek azt.-erősítette meg Betti.
Itt tehát a 3 lány megpróbált barátságba kerűlni egy szörnnyel...egy vámpírral.

-Sziiia Stella!-szólalt meg félénken és kevés önbizalommal Betti.
-Mit akarsz?-kérdezte tőle Stella.
-Csak szeretném megkérdezni,hogy...mély lélegzetet vett.-szeretném megtudni van-e kedved átjönni hozzám ma?-fejezte be a mondtatot.
-Ezt komolyan kérdezed?-kérdezte a hosszú szőke hajú vámpír lány.
-Teljesen komolyan,úgy gondoltam,hogy te még új vagy itt és nem tettél szert még barátokra,lehetnék én az első is akár?!-mondta Betti.
-Hát jó,rendben átmegyek.Hányra?-kérdezte Stella.
-Mondjuk úgy 4-re.Várlak ó és a lakcímem...
-Ne aggódj...tudom.és szépen lassan otthagyta a félelemtől reszkető lányt.

*Vampire hunters*

Timi és Olívia magabiztosan mentek oda Davidhez.

Nem is tudták mit mondanak majd neki de amikor odaértek a háta mögé elfogta őket a félelem. Meg sem tudtak szólani.Olivía annyira megilyedt amikor feléjük fordúlt és bronzbarna szemével kérdőn nézett végig a két lányon,hogy iyledtében futásnak eredt. Timi utánna kiabált de ő akkor már messze volt. -Segíthetek?-kérdezte David kis mosollyal az arcán. -Hát tudod azt szeretném kérdezni,hogy lenne-e kedved ma Bettiékhez átjönni.Szerintem a nővéred is ott lesz!Szóval lenne kedved?-kérdezte kis reménnyel Timi. -Sajnos programom van mára de kösz a meghívást.-válaszolt David és otthagyta a lányt.

David programja ugyan maglepő lehet mindenki számára.Azt tervezi,hogy randira hívja Katherinet.

*Katherine szemszög*(Timii irta) Épp jelző csöngetés volt amikor beértem az osztályba.A tanár már bent volt,egyből feltünt hogy vámpír. -A nevem Mary Morb ,én vagyok az új osztályfőnököd gondolom te Katherine vagy.-mutatkozott be. -Katherine Pierce vagyok.-mutatkoztam be énis. Csodálkoztam hogy pont egy vámpír az osztályfőnököm. Úgy éreztem valaki figyel,körbejárattam a szemem az osztályon.És kit vettem észre? Davidet és a testvérét.David pont engem nézett,volt mellette egy üres hely és cinkosan rám mosolygott.Helyet foglaltam mellette,épp elkezdődött az óra. Betti rontott be a terembe, -Elnézést a késésért.-hadarta miközben a helyére rohant. Azthiszem észrevett mert hátrafelé nézelődött.De lehet hogy csak Davidet nézte. Miközben én a tanárra figyeltem,észrevettem hogy David még mindig engem néz. Lopva rá pillantottam,kissé zavarba jött. Rámosolyogtam,úgylátszik bejövök neki.-gondolkodtam magamban. De lehet hogy csak az egészet beképzelem magamnak. Az óra további részében is engem nézett úgyhogy gondoltam megszólitom. -Ne bámulj már annyira,mindjárt kiesik a szemed.- néztem rá egy vigyor kíséretében. Ő csak mégjobban elpirult és egy levelet tolt elém. Kihajtogattam és ez ált benne: Szia! Szeretnék később találkozni veled, mondjuk az erdőben.. David Nem néztem fel,írtam egy választ a levél másik oldalára. -Szia! Oké benne vagyok. .Mitszólsz 20.00-kor? :)) Kate Odatoltam a levelet,pont vége volt az órának és elindultam a folyosón.

*David szemszög*(Timii írta)

20:00-kor már az erdőben voltam. Ugyanott álltam mint tegnap.Kate épp most érkezett meg, egy fekete csőfarmer volt rajta és egy pink pántnélküli top.Az arca valamivel pirosabb volt mint múltkor.. Egyből odamentem hozzá,de ő aggodó hangon kezdett bele : -Azthiszem a testvéred készül valamire,Bettiéknél van.. -Jó,akkor menjünk el hozzájuk és nézzük meg hogy minden rendben van-e.-szólt a gyors válasz tőlem. Mostmár énis aggódtam,pár másodpercen belül ott voltunk Betti házánál.

Éreztem hogy a testvérem megakarja támadni valamelyiküket,úgyhogy berontottam a házba és megpróbáltam megakadályozni Stellát. *Betty szemszög*(Betty írta)

Amikor Betti hazafelé ment összetalálkozott Timivel.
-Szia sikerűlt áthívnod davidet?-kérdezte Betti.
-Sajnos nem,azt mondta,hogy programja van.És neked Stellát?
-Ő jön,úgyhogy gyerünk máris hozzám.

*Bettiéknél*

Csengettek.Mindketten tudták,hogy ki lesz az.Betti ment ajtót nyitni.Amikor a kilincshez ért annyira elkezdett reszketni,hogy Timinek le kellett fognia de még ő is reszketni kezdett.
Együt kinyitották az ajtót és ott állt elöttük a hossszú szőke hajú fenevad akit most beengednek a személyes terükre.
-Sziasztok!-mondta és kivillantotta éles szemfogait.
-Kerülj beljebb.-mondta reszkető hangon Timi,mert Betti meg sem tudott szólalni.
Stella magabiztosan belépett a csendes kis házba és helyet foglalt az egyik kanapéban.
-Szóval,mért is hívtatok át?-kérdezte Stella gonosz mosollyal.
-Hát csak szeretnénk beszélgetni veled egy kicsit.-mondta Betti.
-Tényleg,miről?-kérdezte Stella.
-Mondj te valami témát.-mondta Timi.
-Hát jó...lányok feltehetek egy kérdést?
-Igen!-felelték kórusban.
-Szóval hát...gondoltatok már a...halálra?-kérdezte és egy pillanat alatt már ott is termet mellettük de amikor már készült a támadásra valaki leütötte őt.Sőt nem is egy valaki...hanem ketten voltak...mitőbb vámpírok voltak...az eggyiket Davidnek a másikat Katenek hívták.

Stella annyira meglepődött a hirtelen őt érő támadástól,hogy csak állt és teágranyílt szemmekkel várt.Aztán hirtelen Davidnek rohant aki már fel volt készülve a támadásra és hárította az ütését.Kate a segítségére sietett és segített lefogni Stellát.
-Mit tegyünk vele?-kérdeztre Davidtől.
-Muszály megölnünk,mert bárkit meggyílkolhat,hogyha elengedjük.
-De hiszen a testvéred!Azért nem kellene megölnötök!-ordította oda Betti aki Timivel már elbújt egy biztonságosabb helyre.
-Igazából nem a testvérem.mary Morb csak befogatta őt.Én vagyok az egyettlen gyermeke.Amikor megláttam Stellát már akkor tudtam,hogy gonosz becstia és csak a gyilkolás érdekli és...
-Akkor mért nem öltél meg már akkor?!-szólt közbe Stella.-Azért nem öltél meg,mert félsz szembeszálni velem!
David hirelen fellindulásából megpofozta erre újra elkezdődött a harc.
Ütötték,verték egymást.De Stella csak egyedűl küzdött ezért hamar eldőlt,hogy ki fog nyerni.Stellát újra lefogták és kivitték a házból.
Betti és Timi kilestek az ablakon és végig nézték,hogy hogyan ölik meg azt a vérszomlyas fenevadat.
-Vége van.-mondta Kate.
Betti odafutott hozzá és sírni kezdett.
-Felhívom Olíviát.-mondta Timi.
Betti bólintot de a sírást nem tudta abbahagyni.Teljesen legyengűlt.kate elküdte aludni.
-Hát akkor vége.-mondta Kate.
-Igen,vége.-erősítette David.
-Akkor menjünk.-mosolygot Kate.
David vissza mosolygott és elhagyták a házat.

*Stella szemszög*(Timii írta)

Nagyon meglepődtem amikor Katherine és David lefogtak.Hiába próbáltam ellenálni ők erősebbek voltak,főleg Katherine.
Kiráncigáltak,pár perccel később éreztem egy erős szúrást a melkasomban,hirtelen elsötétült minden.
Másnap amikor felébredtem egy erdőben voltam,körülöttem minden égett volt a fák a bokrok..
Nem értem hogy élhettem túl a dolgot,de még mindig éltem!Egyből bosszút esküdtem,minden csak Katherine miatt van!
Felkeltem a földről és elindultam..

*Betty szemszög*(Betty írta)

ikor Betti felkellt átgondolta a tegnap estét.Nemértette az egészet,hogy David mért védte meg őt és Timit.Lehett,hogy csak Kateért tette meg és majd amikor Kate nem figyel már meg is öli őket.De ami jobban foglalkoztatta,hogy mi lett Stellával.volt egy olyan érzése,hogy még életben van és bosszút fog álni mindenkin.Megcsörrent a telefonja.
-Halló?
Válasz nem hallatszott.
-Ki az?-kérdezte nyugtalanúl.
-Még nincs vége!Több kell,hogy engem megöljetek!
Rögtön tudta,hogy ki van a mobil túlsó felén.Nem tudta mit mondjon,úgyhogy inkább gyorsan lerakta a telefon.Eszébe jutott,hogy ma iskola van és már készülődnie kellene.Hát nekilátott fogatmosni,felöltözni,bepakolni a táskájába és már indult is.Gondolta felesleges felhívnia Katet,mert valószínüleg őt is hívta Stella.

Amikor belépett az osztályterembe végigvizsgálta a termet.Meglátta Davidet és Katherinet.Gyorsan odamnet hozzájuk.
-Sziasztok!-mondta.Gondolom nem kell beszélnünk a telefonos dologról.
-Téged is hívott?-kérdezte Kate.
-Igen és azt mondta,hogy több kell,hogy őt megöljük.
-Nem értem,hogy élhette túl,hiszen megöltük.-mondta David.Úgy tűnik erősebb mint hittem.
Elgondolkozva ültek a padban.
-Majd csak kitalálunk valamit.-mondta Betti és a helyére ment mivel elkezdődött az óra.

*Kate szemszög*/Timii írta/

Vége volt az órának,odamentem Bettiékhez.
-Muszály beszélnünk.-mondtam Bettinek,közben a karjánál fogva arrébb húztam hogy mások ne hallhassanak minket.Páran körültöttünk legyeskedtek,gondolták meghallhatnak pár szaftos kis pletykát.De nagyot tévedtek.
Ki mentünk bettivel a teremből,mostmár télleg nyugodtan beszélgethettünk.
-Azthiszem Stella készül valamire.-kezdtem bele a mondandómba.
-Tegnap óta érzem hogy engem szemelt ki magának.És a megérzéseim eddig sosem csaltak meg,hidd el.-láttam Betti arcán a meglepettséget,azthiszem ő is pont ettől tarthatott.Hiszen mindketten tudtuk hogy ha én nem figyelmeztetem akkor davidet akkor már Bettiék nem lennének az élők soraiban.
Elindultunk hazafelé,Bettivel csak kis ideig tudtunk együtt menni hazafelé mert pont különböző irányba lakunk.
Hirtelen valaki hátulról belém vályta a karmait,tudtam hogy csak Stella lehet az.
Heves verekedésbe kezdtünk,éreztem hogy valaki hátulról belém szúr valamit.Hátrapillantottam Mary Morb volt az.Hirtelen elsötétült minden.
Amikor felébredtem egy sötét házban találtam magam,megvoltam kötözve.Nagyon gyengének éreztem magam,tudtam hogy itt a vég.
Csak egy valaki tudna megmenteni és az David,elveszett minden reményem..
Ha el is jönne értem akkoris valószinüleg kevésnek bizonyulna,hiszen Stelláék túlerőben vannak.
Csak az segíthetne ha mondjuk David átváltoztatná Bettit vámpírrá.
Hirtelen megpillantottam Stellát,pár kés és egy karó volt nála.
Tudtam hogy megakar kínozni mielött megöl.
Hirtelen kicsapódott az ajtó és David meg Betti lépett be rajta,sajnos megtörtént amitől egy kissé tartottam: Betti vámpír lett..
Stella mögém ált és gyorsan belém szúrta a karót,elmondhatatlan fájdalom uralkodott végig rajtam.Nemtudom hogy de a földre zuhantam,láttam David és Betti arcát.Mindketten kövé dermedve álltak az ajtóban,Betti kapcsolt először: hallottam ahogy Stella után rohan és elkapja.David még mindíg az ajtóban állt és hallottam ahogy halk zokogásba kezd,lassú léptekkel közelebb jött hozzám.
Kezdett homályosulni a látásom,ha nem szedi ki belőlem azt a karót én azthiszem itt rögtön meghalok.
-T.......-ennyit birtam egyszerre kimondani.
-Théépd.......k-kki belőőlem.-esdeklően néztem rá.
Megkönnyebülést éreztem amikor végre kiszedte belőlem.Továbbra sem bírtam megmozdulni,pár másodperc múlva szédülni kezdtem,majd minden elsötétült elöttem.

*Katherine szemszög*(Timii)

Egy ágyon feküdtem.
Hallottam ahogy valaki mellettem szuszog,valamiért nagyon ismerős volt az illata.
Nem bírtam megmozdulni,akárhogyis akartam nem bírtam megmozdítani az ujjaimat.
Több ezer kérdés fordult meg bennem.
-Ki lehet ő itt mellettem?És miért nem bírok megmozdulni??
Próbáltam visszaemlékezni a történtekre de csak képfoszlányok jelentek meg.
Egy fiú aki kétségbeesetten néz rám,és mellette egy lány.Mindketten nagyon ismerősnek tűntek,mintha hozzám tartoznának.

*Betty szemszög*(Betty írta)

A tegnap este nagyon zűrös volt.Fel sem tudom fogni,hogy David vámpírrá változtatott.Bár igaz én kényszerítettem rá.Kate a legjobb barátnőm és nem hagyhattam,hogy csak David menjen a védelmére , nagyon féltettem.Amikor reggel 9 órakor felkeltem az első dolgom az volt,hogy felöltözzek és már rohantam is.Nagyon vicces volt a suhanás hiszen még ez új volt nekem.Egy pár perc alatt már Kate háza előtt voltam.Nem is kopogtam csak berontottam a csendes kis házba és futottam be Kate hálószobájába.David is ott ült mellette és a kezét fogta ami távolról hidegnek és iszonyúan fehérnek tűnt.De nem csak a keze nézett így ki.Az egész teste ilyen vérfagyasztó volt.
-Nagyon le van gyengülve!-mondta David aki meglátta az ijedséget az arcomon és a félelmet a szívemben.
-Még mindig nem ébredt fel?-kérdeztem tőle.
-De már magánál van de a szemét még nem nyitotta ki teljesen.-válaszolt David.
Oda mentem a szobának a túlsó részére és magamnak is hoztam egy széket.Ott ültem Kate mellet 2 órát és csak vártam:
-egy kérdésre
-egy válaszra
-egy sóhajra
-...
De nem történt semmi.Lassan este lett és David mondta nekem,hogy menjek haza aludni.
-Nem,nem megyek sehova.Itt kell maradnom Kate mellet!-mondtam neki határozottan.
Volt Kate szobájában egy kényelmes kis hintaszék .Arra letelepedtem és már aludtam is.Másnap reggel nyitottam ki a szemem és egy hang hozzám szólt.
-Szia Betty!Remélem jól aludtál!- Kateből ezek a kérdések törtek elő.Oda futottam hozzá és a vállára hajtottam könnyező arcomat.
-Örülök,hogy jól vagy!!-mondtam neki halkan.-Nagyon örülök...

*Kate szemszög*(Timii írta)

Nagyon sok ideig gondolkodtam,már szinte mindenre emlékeztem.
De nagyon érdekesnek tartottam hogy undort érzek amikor a vérre gondolok,emberi ételre vágytam.Nemtudom hogy történhetett,de ez egy kissé összekavart.
Már sokkal erősebbnek érzem magam,reggel sikerült teljesen felébrednem.Az első ember akit megláttam David volt,nagyon mélyen aludt.
Nem akartam felébreszteni őt,körbekémleltem a szobában.
Megláttam Bettyt és odamentem hozzá,pont akkor ébredt fel.
-Szia Betty!Remélem jól aludtál!-mondtam neki félhalkan,nehogy David felébredjen.
-Örülök,hogy jól vagy!-halkan beszélt,úgylátszik vette az adást hogy nem akarom felébreszteni Davidet.
A vállamra hajtotta a fejét és elkezdett könnyezni,próbáltam megnyugtatni őt.
De erre már David is felébredt,Bettinek sikerült egy kicsit megnyugodnia és kettesben hagyott engem Daviddel.
Amint Betti kilépett az ajtón,David egyből odajött hozzám és szorosan magához ölelt.
A szemei alatt pár sötét ér lüktetett ami az éhségét jelezte,nem értettem hogy lehetséges ez hiszen énis vámpír vagyok!!
De már lassan kezdett össze állni a kép,
undorodok a vértől;kívánom az emberi ételt;David szemei alatt az erek.
Úgylátszik David is azt gondolta amit én.
-Dehát hogy lehet az hogy ember lettél?-
szegezte nekem a kérdést Dave.
-nemtudom,de így nem lehetünk együtt többé,hisz folyton a véremet fogod kívánni.-kissé feldúltan válaszoltam neki.
-Figyelj,láttad az Alkonyatot?Tudod az a vámpíros film.-mondta David.
-Igen láttam,de ez most hogy jön ide?-néztem rá kérdőn.
-Ha Edward bírta türtőztetni magát,akkor nekemis menni fog.-láttam hogy komolyan gondolja a dolgot,úgyhogy nem mondtam meg neki hogy ez csak 1 film.
Miközben ezen gondolkodtam,észrevettem hogy még közelebb húz magához és megcsókol.
-Szeretlek.-súgta a fülembe.

*Betty szemszög*(Betty írta)

 

 

-Magatokra hagylak benneteket.-mondtam nekik. Mikor elhagytam a szobát a konyha felé vettem az irányt.Gondoltam csinálok valami finom reggelit Katenek mivel David elmondta nekem gondolati úton,hogy Kate már nem vámpír. Arra a következtetésre jutottam ,hogy Kate túl sok vért veszített és így nem maradt benne csak "emberi,, vér.Amikor David és Kate leültek a már megterített ebédlőasztalnál feltálaltam Katenek a finom gofrit. -Remélem ízleni fog.Biztosan ezer éve ettél ilyen ételt!-mondta neki mosolyogva. -Te tudod?-kérdezte tőlem meghökkent arccal Kate. -Igen, David a gondolataimba férkőzött és úgy elmondta. -Na de egyél már,mert még kihűl!!-néztem rá szigorú arccal de nem bírtam tovább és egy nagy mosolyt ültettem az arcomra. -Köszönöm szépen.-mondta Kate és egy kis darabot a szájába tett az ízletes gofriból. -Nagyon finom,furcsa nekem ez az íz de nagyon ízlik.-mondta és falta tovább. -Betty beszélhetnénk 4 szem közt?-kérdezte David. -Persze ha Kate nem bánja?!-válaszoltam Kate felé fordítva tekintetemet. -Nem baj,beszéljetek nyugodtan.-mondta Kate kicsit kiváncsiskodó hangon. David kivezetett a kerbe. -Figyelj rám,mert most nagyon fontos kérdést teszek fel neked redben?!-figyelmeztetett David. -Figyelek igérem.-mondtam neki. -Azt szeretném kérdezni,hogy biztosan vámpír szeretnél lenni egész életedben?-kérdezte komoly arcal. -Hát nem is tudom,nem igazán.-mondtam neki öszinte tekintettel. -Akkor kiszívom belőlled a vámpír vért most azonnal!-mondta és egy gyors lépéssel már mellettem is termet. -Várj!Fájni fog?-kérdeztem kissé remegő hangon. -Megígérem olyan gyorsan fogom csinálni,hogy észre sem fogod venni.Olyan lesz mint egy darázs csípés.-mondta és már a gondoltnál is sebesebben belemésztette éles metsző fogait a ...lábamba? A fájdalomtól felüvöltöttem ,nem értettem mért a lábamból szívja ki a vámpír vért. [A lába a egyetlen olyan testrésze a vámpírnak amibe beletud egy másik vámpír harapni!]-közölte velem David gondolati úton.Éreztem,ahogy elfog a gyengeség és a fűbe roskadtam.Elájúltam,mert David túl sok vért szívott ki belőlem.Mikor már egy csepp vámpír vér sem volt bennem David nem tudott ellenállni a véremnek és ezúttal a nyakamba kóstolt bele.Már csak homályosan láttam mindent.Arra emlékszem utoljára,hogy Kate kiront a házból és Davidet egy gyenge de gyors ütéssel ellök.Ezután minden sötétségbe borult körülöttem.... Másnap egy idegen helyen feküdtem egy fehér ágyon.A Budapesti Kórházban feküdtem és éppen vért tápláltak a testembe...